Lósy-Schmidt Ede
Műépítész, technikatörténész, az első Magyar Műszaki Múzeum életre hívója Sepsiszentgyörgyön született
1879. október 27-én, és 50 éve,
1948. április 6-án
hunyt el Budapesten.
A budapesti József Műegyetem műépítészeti szakosztályán kezdte tanulmányait, s 1898-tól Darmstadtban folytatta, ahol 1906-ban mérnöki oklevelet szerzett. Darmstadtban dolgozott, majd Boroszlóban,
Katowicében
és Krakkóban építkezéseket vezetett. 1908-ban a Magyar Államvasutak nagyszombati
osztálymérnökségén helyezkedett el. 1914-től a vasút-igazgatóság hídvizsgáló
osztályának alkalmazottja volt. 1926-ban a debreceni tudományegyetemen
bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1937-ben a budapesti tudományegyetemen
magántanárrá habilitálták.
Emellett 1918-tól 1939-ig a Magyar Mérnök- és Építész Egylet
könyvtárosi tisztét is ellátta, a technikatörténeti, majd az egylettörténeti tár
őre volt. Megszervezte a technikatörténeti emlékek gyűjtését, s olyan sikerrel,
hogy a gyűjteményt hamarosan múzeumban kellett elhelyezni. A Déli Vasút
igazgatóságának Mészáros utcai épületében hét szobában rendezték meg az állandó
kiállítást, amely a magyar ipari múlt fejlődéstörténetét vázolta a kézműipartól
a modern korszakig. Az 1935-től Lósy-Schmidt igazgatásával működő múzeumot
1939-ben Kassára telepítették, és 1943-ban ünnepélyesen megnyitották. A háborús
események következtében azonban ez az értékes gyűjtemény gyakorlatilag elveszett
műszaki múltunkból.
Igen jelentősek Lósy-Schmidt tudomány- és technikatörténeti
forrásfeltáró munkái, mint például a Művelődéstörténeti vázlatok a magyar
technika sok évszázados múltjából, valamint A technika és az ipar Árpádok
korabeli ősmagyar szókincse című írásai. Barát Bélával közösen 1928-ban
kétkötetes Technikai lexikon-t szerkesztett. Kiemelten foglalkozott a hazai
találmányok eredetének tisztázásával, a műszaki irodalom és szaknyelv
kérdéseivel.